A járvány kevés pozitív hatása közül talán az egyik legfontosabb, hogy szélesebbre tárta a kaput a távorvoslás előtt. Ha kényszerűségből is kellett kipróbálniuk sokaknak, a tapasztalatok alapján elfogadottabbá vált, hogy az orvos-beteg találkozás eredményességének nem mindig feltétele a fizikai kontaktus. A receptírás, a leletek kiértékelése, a problémák-teendők megbeszélése akkor is jól működhet, ha éppen valamilyen telekommunikációs eszközzel tartják a kapcsolatot. Ha pedig nem kell ezekhez feltétlenül utazni, sorban ülni, várakozni, akkor takarékosabban lehet bánni a betegek és az orvosok erőforrásaival is.
A járvány-félsz igazi tömegteszteléshez vezetett: voltak európai országok, ahol már az első hullám idején a korábbi négy-tízszeresére nőtt a távkonzultáció lehetőségével élők száma. Magyarországon ehhez rendkívüli szabályozás kellett, ám időközben megkezdték a normál jogi környezet modernizálását is. Így például mára már - s alighanem ez volt a legfontosabb - beillesztették az orvosok finanszírozásába a távrendelés lehetőségét. Továbbá szabályoztak olyan látszólag kevésbé érdekes segédszempontokat is, mint amilyen a videokapcsolatban fogadott betegek azonosítása arckép...