A "mikor feküdjön le a gyerek?" örök vitájához adott új adalékokat egy a Pediatrics folyóiratban publikált friss vizsgálat. Svéd kutatók a kicsik alvási szokásait és fejlődését 1 és 6 éves koruk között követték. Azt találták, hogy akik általában későn fekszenek le - e vizsgálatban a 9 óra utáni altatás számított későinek - azok hajlamosak lettek a hízásra. Azaz a vizsgálat végére a többiekhez képest szélesebb volt a derekuk, s nagyobb a testtömegindexük.
A kutatásról beszámoló CNN ehhez hozzátette, hogy a világban igencsak eltérő szokások szerint fektetik a gyerekeket. Míg például Ausztráliában már nyolc előtt "lámpaoltás van", addig Japánban csak 9 után, míg Dél-Koreában 10-nél is később kell aludni térniük, ennek ellenére utóbbiakat a késői időpont látszólag nem hizlalja.
Végül maguk a svéd kutatók is azt szűrték le, hogy a vizsgálatukban észlelt késői fektetés inkább egyes családok rendszertelenségére utalt, mint a gyerekek alvásmennyiségére. (Az korábbi kutatásokból már tudható, hogy a kialvatlanság az elhízás egyik motorja.) Ezért Claude Marcus, a Karolinska Intézet gyermekgyógyászati professzora sem biztatta arra a szülőket, hogy az eredményeik láttán minél hamarabb dugják ágyba a kicsiket. Azt viszont erősen javasolta nekik, hogy alakítsák ki és őrizzék meg a gyerekek étkezésének és alvásának állandó ritmusát.
E tanács különösen aktuális márciusban, amikor a hónap utolsó vasárnapján jön az óraátállítás, s hirtelen eltűnik 60 perc az alvásidőből. A legjobb eset, ha a gyerekeket sikerül egyszerűen kihagyni ebből a kényszerű ritmusváltásból. Viszont a legtöbben ezt nem tehetik meg. Számukra egy lehetőség, ha a megelőző 2-3 hétben, lassan, negyedórás-húszperces lépésekben állítják át a gyerekek napi ritmusát a nyári időszámításra.
Az emberi szervezet biológiai folyamatait összehangoló belső óra működési zavarai egyes konkrét betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. Az elmúlt hetekben éppen a 2-es típusú cukorbetegséggel kapcsolatban jelent meg idevágó új eredmény. Azt korábbról tudjuk, hogy a test központi órája mellett az egyes szerveknek is megvan a saját cirkadián-ritmusuk, ami a speciális - például az anyagcserében betöltött - feladataikat vezényli. Ez befolyásolja a hasnyálmirigy hormontermelését is. E szabályozás felelős például azért is, hogy az éjjel fogyasztott kalóriák nagyobb eséllyel rakódnak le zsírként, mint a nappali étkezésekből származók.
Azt már korábbi kísérletekkel igazolták, hogy ha "elrontják" Langerhans-szigetek biológiai óráját, az hat a vércukorszintet szabályozó hormonok kiválasztására. Ettől romlik e sejtek inzulin-, illetve glukagon-termelése. Egyrészt kisebb ezek intenzitása, amikor szükség lenne rájuk, másrészt a kibocsátás időzítése is pontatlanabb lesz.
A Genfi Egyetem mostani vizsgálatában, melyet az EurekAlert honlapon ismertettek, fordított utat jártak be. Először összehasonlították 2-es típusú cukorbetegek, illetve egészséges emberek hasnyálmirigysejtjeit. Ennek során sikerült igazolniuk, hogy a diabéteszesek helyi cirkadián-órája tényleg "rosszul jár". Ám továbbmentek, s egy hatóanyaggal újra "beállították" a helyi sejtek biológiai óráját, ami aztán részben megjavította a Langerhans-szigetek hormontermelését is.
A javítás lehetőségének laboratóriumi igazolása után most az állati szervezetekben végzett próbák következnek. S meglehet, hogy az idén publikált eredményből egyszer még terápiás eljárás is lesz.
Forrás: