Míg az inzulin felfedezéséért épp' 100 esztendeje odaítélt Nobel-éremhez járó pénzből négyen is részesedtek, s a díj dicsőségén is osztoztak ketten, csupán egyikük születésnapja vált globális ünneppé. A fiatal - még a Nobel-díj odaítélésekor is csupán 32 esztendős - Frederick Grant Bantingot igazi népmesei hősként mutathatta be a korabeli média. Adva volt ehhez egy mérsékelten sikeres ortopédus, aki ugyan nem tartozott a tudósok világába, de jött egy ötlete a cukorbetegség megfékezésére, s a sorsa lehetővé tette, hogy azt ki is próbálja. Így történt meg a "csoda": az ifjú kanadainak sikerült az, amivel a tudós professzorok oly rég óta nem boldogultak, s immár a korábban menthetetlen diabéteszeseket is visszahozhatták az életbe az új szerrel, a tisztított hasnyálmirigy-kivonattal.
(Az azóta eltelt évszázadban a másik három főszereplő - a csak a pénzdíjból részesedő kutatási asszisztens, Charles Best és a szer tisztításában jeleskedő biokémikus, James Collip, valamint a kutatást befogadó és szintén Nobel-díjassá emelt laborfőnök, John Macleod professzor - emlékét igencsak elhalványította a Banting-kultusz. Így az sem érdekes ma már különösebben, hogy e négy férfi között - a világra szóló közös siker dacára - utóbb igencsak megromlott a kapcsolat.)
A Diabétesz Világnapot 1991-ben hívta életre az Egészségügyi Világszervezet és Nemzetközi Diabétesz Szövetség, s tartják azóta november 14-én,...