Bármennyire is csábítóak az ételkészítés konyhai munkáját egyszerűsítő, olykor akár teljesen kiváltó "ipari" élelmiszerek, az egészségre gyakorolt hatásuk régóta vitatott. S ez a kapcsolat nem is csak azért problémás, mert a gyártók gyakran használnak a termékeik csáberejének növelésére túl sok zsírt, vagy rengeteg cukrot. Az ipar számos olyan eljárást és adalékot is használ, melyektől ezek az ételfélék jobban bírják a kereskedelmi versenyt - például jól szállíthatók, nehezebben romlanak, melegben is jobban tartják a formájukat -, ám ezek legtöbbjével az emberi szervezet korábban egyáltalán nem találkozhatott. Ez az új helyzet most széles teret kínál az általános, illetve az egyes konkrét következményeket vizsgáló kutatóknak. A közelmúltban két olyan tanulmány is napvilágot látott, mely az ultrafeldolgozott élelmiszerek és a diabétesz kialakulása közötti esetleges kapcsolatot firtatta.
Már annak megfogalmazása sem egyszerű (egységes), hogy miket is kellene a - vélhetően rizikós - ultrafeldolgozottak közé sorolnunk. Egy lényegre törő tanács szerint: ha egy étel összetevői között valami olyat találsz, ami a nagymamád konyhájában nem fordult elő, akkor biztosan valami ultrával van dolgod... Az ennél tudományosabbnak szánt NOVA-klasszifikáció az élelmiszerek feldolgozottsága szerint négy osztályt különböztet meg, s ahhoz színkódokat is rendel. A "zöld" osztály feldolgozatlanoké, illetve a csak minimálisan feldolgozottaké - ide tartoznak például a gyümölcsök, magok, gyökérzöldségek, tőkehúsok vagy a tej meg a tojás is. A "citromsárgák" a feldolgozott konyhai hozzávalók, melyeket hagyományosan is adalékai az előbbi csoportba tartozókból való ételkészítésnek - ilyenek...